Mit hagytak ránk elődeink?
Júniusra sem maradhatnak el a népi szokások, megfigyelések napjai
Június 8. - Medárd napja
Közismert időjárásjósló nap hazánkban. Évszázados megfigyeléseken
alapul, manapság is hagyatkozunk rá, bár már nem vesszük olyan
szigorúan szó szerint, mint elődeink. A megfigyelés lényege,
hogy ha Medárdkor esik az eső, negyven napos esős, hűvösebb,
felhős időjárás következik. Ha szép napos idő van ekkor, negyven
napos aszály várható. Bizonyos vidékeken a várható szőlő és
szilvatermésre következtetnek a Medárd napi időből. Ha meleg,
napos, jó gyümölcstermés várható, ha esik, savanyú lesz a bor,
viszont bő lesz a gabonatermés.
Ne tartsa vissza magát, foglaljon bátran szállást a nyárra attól, készüljön a nyaralásra!
Ne tartsa vissza magát, foglaljon bátran szállást a nyárra attól, készüljön a nyaralásra!
Június 13. - Páduai Szent Antal ünnepe.
Kultuszát a ferences rendi szerzetesek terjesztették el. Mivel
a középkor óta rettegett fertőző betegséget az orbáncot Szent
Antal tüzének nevezték, gyógyításával kapcsolatos szokások kötődnek
ehhez a naphoz. Tájegységtől függően volt példa a kultikus tűzgyújtásra
(a tűz a mitológiában és a hiedelemvilágban mindig a megtisztulással
kapcsolatos), de máshol pedig tilos volt tüzet rakni ezen
a napon, nehogy a háziak elkapják az orbáncot.
Június 24. - Szent Iván napja, azaz Keresztelő Szent Jánosnak, Jézus megkeresztelőjének az emléknapja.
Nálunk Iván változat terjedt el a magyar János helyett, ami talán délszláv eredetű.A nyári napforduló ünnepe Szent Iván, a hagyomány szerint a tűzgyújtások ideje. A pogány kultúrában a tűz egyben a napszimbólum, azaz a nap megújulását akarták segíteni a tűzgyújtással, másik jelentése mindig a megtisztulás szimbóluma. Az egyház Szent János ünnepét az V. század óta jegyzi, a pogány hagyományokra visszavezethető kultikus tüzeket az egyház liturgiájába átültette, a tüzeket megszentelte.
A Szent Iván napi tűzgyújtáshoz sok babona fűződik. Azt hitték, ezek a tüzek megvédenek a betegségek (főként a pestis) ellen, a termést pedig megvédik a jégveréssel szemben. Hazánkban erről a szokásról a XV. század óta vannak feljegyzések. A tűz körül a fiatalok szerelemvarázsló és termékenység dalokat énekeltek, a tüzet körüljárták és szokásban volt a tűz átugrása, tűzön járás is. Úgy gondolták, ez szerencsét hoz.
Időjárási, éghajlati okokkal magyarázható, hogy Szent Iván éjjelének ünnepe az északi (skandináv és balti) népeknél a mai napig élő, valódi ünnep. A zord, hűvös éghajlaton az egyébként rövid nyár érkezése igazi öröm az emberek számára. Ma is ezerszámra gyújtják a máglyák Szent Iván éjjelén, általában valamely magaslaton, hogy minél messzebbre látszódjék. A fiatalok "páfrányvirágot" keresnek (a hiedelem szerint ezen az egyetlen éjjelen virágzik a páfrány, aki a virágot megtalálja boldog és gazdag lesz). A János nap mágiájához tartozik az egészség- bőségvarázslás is. Gyógynövényeket, füveket is szórtak a tűzbe, máshol a füvekből koszorút fontak, ettől remélték a jószág termékenységét, egészségét. Az észtek különös jelentőséget tulajdonítottak a János nap hajnalán szedett harmatnak, ezt életvíznek tartották, ezzel mosták meg a beteg szemet, úgy tartották, ettől meggyógyul. Szokás volt még a házba nyírfaágat vinni, amely szintén az ünnep szimbóluma északon.
A csíki székelyeknél az angyalozás szokása járta. A faluban a házak elé lombokból sátrat emeltek, abban imádkoztak. A falubéli kislányok csoportosan jártak házról-házra, köszöntő énekeket mondtak, a háziaktól pedig süteményt, néhány fillért kaptak cserébe.
Érdemes volna feleleveníteni ezt a szokást Abádszalókon, bevenni az Abádszalóki Nyár Programjaiba.